A japán kert
A japánok szorosan egymás mellett élnek, kevés körülöttük a tágas, szabad térség, így megtanulták, hogy a rendelkezésükre álló kis helyből a legtöbbet hozzák ki. A japán kert nem csak a szemet gyönyörködteti, szokatlanul nagymértékben foglalkoztatja az izomérzékelést is. A sétáló ismeretlen arra kényszerül, hogy a lába alá nézzen miközben a medencékbe helyezett, szabálytalanul elrendezett köveken lépeget. Minden kövön meg kell állnia, hogy körül nézzen, hová léphet azután.
Ami a belső tér kihasználását illeti, a japánok üresen hagyják a szobák sarkait és mindent a szoba közepére helyeznek. Az európai ember viszont kitölti a sarkokat, bútorjait a falak közelébe, vagy közvetlenül a falakhoz állítja.
Forrás: E. Hall: Rejtett dimenziók c. könyve
|
|