�lom �s val�s�g

Ez a nap is �gy kezd�d�tt, mint az �sszes t�bbi �ppen a k�z�pkori Jap�nba mentem, de el�z�leg elk�sz�ntem mindenkit�l, mondv�n, hogy egy darabig oda�t maradok… abban a m�sik vil�gban, ami teljesen k�l�nb�zik az eny�mt�l. Egy �tlagos gimnazista l�ny voltam, aki most szellemekkel �s mindenf�le sz�rnyekkel harcol, hogy �sszegy�jtse a n�gy l�lek �kk�v�nek szil�nkjait. Inuyasha, aki csak f�lig szellem term�szetesen a seg�ts�gemre van, de nem csup�n a j� sz�nd�k vez�ri, meg szeretn� szerezni a k�vet, hogy azt�n teljesen szellemm� v�ltozzon a seg�ts�g�vel.

Azon a napon nem is sejtettem, hogy �letem gy�keresen megv�ltozik…
Sango �s Miroku m�r v�rtak, nem is besz�lve szeg�ny Shippour�l, aki felh�borodva mes�lte, hogy Inuyasha megint milyen cs�ny�n elb�nt vele �s, hogy nem szereti, hogy ha egyed�l hagyom vele.
- Ne f�lj, Shippou!- vigasztaltam- ez�ttal sok�ig itt fogok maradni. Az utols� vizsg�m j�l siker�lt, sz�val megengedhetem magamnak. Shippou lelkendezni kezdett, Sango elmosolyodott Miroku pedig a botj�ra t�maszkodva fel�llt �s oda ment Inuyash�hoz.
- Te nem is �r�lsz, Inuyasha, v�gre Kagome tov�bb itt marad.
-  Tsha… mintha �rdekelne! Sokkal ink�bb �rdekel az, hogy mikor indulunk az �kk� felkutat�s�ra, m�r �gy is t�l sok id�t elpazaroltunk holmi vizsg�k miatt.
Felh�ztam az orrom. De minek is v�rok meg�rt�st, vagy k�sz�netet egy olyan alakt�l, mint Inuyasha. Fel�ldozom �rte a szabadid�met nem is besz�lve arr�l, hogy milyen nehezen hozom be a lemarad�saimat a suliban, erre ez a k�sz�net. 
Eg�sz �ton nem sz�ltam egy sz�t se. Mirokuhoz �s Sangohoz igen, s�t m�g Shippouval is besz�lgettem, de Inuyash�t v�laszra sem m�ltattam.
- H��, Kagome, mondd csak, nem �rzel szil�nkokat a k�zelben?- k�rdezte.
- ….
- Kagome… megs�ket�lt�l vagy mi van?
- ….
- Ehj, j�l van akkor, ne v�laszolj!

Term�szetesen �kk�szil�nkoknak nyom�t sem �reztem. Egy kellem tavaszi d�lut�n volt, �s csod�latosan sz�p t�lgyes erd�n haladtunk �ppen kereszt�l. Semmi nem zavart meg minket. Minden b�k�snek t�nt. Emiatt let�boroztunk a patak mell� �s �gy d�nt�tt�nk, hogy itt eb�del�nk.

A patak h�s volt �s krist�ly tiszta. Felt�lt�tt�k a kulacsainkat �s ittunk a viz�b�l. Nekem m�g mindig rossz volt a kedvem, s ezt Inuyasha is �szrevette.

- Ugyan Kagome… megint mi a bajod? Megb�ntottalak valamivel?
- Nem… nincs semmi baj…
- De l�tom, hogy nem vagy j�l. Hozz� se ny�lt�l az �telhez.
- Edd meg, ha szeretn�d.
- Nem az�rt mondtam!
- K�rlek, Inuyasha most… hagyj magamra.
Megd�bbent arcot v�gott, olyat, hogy nagyon megsajn�ltam, de pillanatnyilag val�ban nem volt kedvem, besz�lni vele. Tal�n m�r nem is a reggeli mondata volt az, ami b�ntott, hiszen mellette m�r r�gen hozz� szokhattam volna, hogy gyakran mond olyanokat, amiket nem gondol komolyan. De, igen, �gy volt, ahogy mondta nem �reztem j�l magam. Felkapaszkodtam egy szikl�ra a patak mellett �s �ppen azon gondolkodtam, hogy m�gis mi v�ltozott meg, mi�rt alakult �gy az �letem. 

 
Nem mintha b�rmivel is el�gedetlen lenn�k, hiszen vannak bar�taim, �s odahaza is mindenki szeret. A jegyeim mondjuk rem�nytelen�l leromlottak �s emiatt szomor� is vagyok, de sok minden miatt igen is h�l�s lehetek. Sango, Miroku, Shippou �s Inuyasha. H�l�s lehetek �rte, hogy megismertem �ket. Istenem… lassan �gy besz�lek, mint aki k�sz�l meghalni, vagy itt hagyni �ket. Vajon milyen lenne az �letem, ha ez az eg�sz meg sem t�rt�nt volna...
- Kagome, gyere… indulunk!- Sango sz�lt ut�nam. �n pedig a gondolataimat otthagyva azon a sziklaszirten, elindultam vissza hozz�juk. Az utat megint n�ma csendben tettem meg. H�ttul, Miroku �s Sango m�g�tt. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki mellettem megy. Inuyasha volt az. Nem is tudom, mikor j�tt h�tra. Eddig � ut�na ment�nk.

Nem tudtam, hogy mit v�laszoljak, azt v�rtam, hogy majd � megsz�lal. Az arca nagyon nyugodt �s nagyon komoly volt. Ilyennek m�g nem l�ttam.
- Kagome… - sz�lalt meg. – Nem… nem akartalak megb�ntani. Term�szetesen �r�l�k, hogy itt vagy vel�nk csak… a csuda vigye el, olyan neh�z ezt �gy kimondani!
Nem tudom, valahogy ezekre a szavakra sem tudtam elmosolyodni, pedig m�skor bizony�ra megtettem volna. Most m�gsem ment.
- Inuyasha… �n… t�nyleg nagyon sajn�lom.
- M�gis micsod�t?

Miel�tt m�g v�laszolhattam volna harcra ker�lt a sor. Ut�nunk j�tt Naraku illetve Naraku egy szellem b�bja �s mell� v�delemnek Kagura �s Kanna is. Inuyasha derekasan harcolt ellen�k, de �gy t�nt, mintha nem is igaz�n venn�k komolyan Inuyash�t. A t�mad�sait csak elh�r�tott�k, de nem t�madtak vissza.
 
- M�gis mi a csoda folyik itt?!- tette fel a k�lt�inek nem mondhat� k�rd�st  Miroku, majd a m�rges g�z ellen v�dekez�s�l az arca el� kapta a kimon�j�t. �n azonban, aki eg�szen el�l �lltam nem voltam el�g gyors. Hirtelen minden elfeh�redett k�r�l�ttem. �gy �reztem nem kapok leveg�t. M�r majd nem feladtam a k�zdelmet, mikor halv�ny f�nysug�r ragyogta be a feh�r k�d�t �s v�gre leveg�h�z jutottam, de m�g mindig nem l�ttam semmit. Csak hallottam: egyenletes pityeg�st valahonnan t�volr�l �s ez a pityeg�s egyre er�s�d�tt.
- V�gre kezd mag�hoz t�rni. - hallottam egy kedves n�i hangot, valami�rt furcs�n ismer�snek t�nt…
- Kagome!- egy kisfi�, s�r�sra hajl�, remeg� hangja k�vette. –V�gre magadhoz t�rt�l!

- Bizony, a kisasszony majdnem egy h�napot aludt. – v�gre kezdtek k�rvonalaz�dni a szemem el�tt az alakok. Egy doktorn� hajolt f�l�m, �ppen az inf�zi�t ellen�rizte, ami a jobb karomhoz volt k�tve, mellette az �cs�m �lldog�lt, aki pr�b�lta elrejteni a k�nnyeit, de sehogy sem siker�lt neki �s anya, ragyog� bar�ts�gos mosollyal.
 
- Mi…mi t�r… t�nt. - a hangomnak nem voltam ura. - Val�ban t�bb h�napot fek�dtem volna a k�rh�zi �gyon? - k�rdeztem magamt�l.
- El�t�tt az iskolabusz kisl�nyom. - v�laszolta anya. – H�t nem eml�kszel? �ppen Yuk�nak igyekezted k�lcs�nadni a jegyzeteidet… �s az �ton az iskola fel�… - fels�hajtott- �ppen a 15. sz�let�snapodon! De, ne agg�dj, hamarosan minden rendbe j�n, hiszen ism�t itt vagy vel�nk!
- Hogy-hogy rendbe j�n?- kis h�j�n s�rva fakadtam, mert ez azt jelentette, hogy ez az eg�sz… hogy a k�z�pkori Jap�nban t�lt�tt id� csak…
- Mi lesz Inuyash�val? �s a n�gy l�lek �kk�v�t, hogy fogom tudni… ki fogja �sszegy�jteni a szil�nkjait!- fakadtam ki. 
 
�desany�m �s Souta �rtetlenkedve meredtek r�m, mintha megbolondultam volna.
- Kisl�nyom… az csak �lom volt, nem a val�s�g… �rtem m�r, bizony�ra az a sok- sok mese, amit nagypapa mondott �sszekavarodott benned, mikor be�t�tted a fejed.
- Kagome… -Nagypapa l�pett be a szob�mba �s olyan boldog volt, hogy �bren l�tott, hogy kiejtette a kez�b�l az im�it �s �sszecsapta a tenyer�t. – H�t magadhoz t�rt�l! M�r teljesen feladtam a rem�nyt. 
 
- Igen Nagypapa- helyeseltem zavartan, mert m�g mindig nem tudtam eld�nteni, hogy most �bren vagyok vagy �lmodom, mi volt az �lom �s mi a val�s�g. 

V�ge