Választani kell...

Kagome azon a napon tökéletesen egyedül találta magát. Éreztetek már így? Hogy senki nincs mellettetek és igénylitek valakinek a közelségét, hogy történjen valami, vagy valaki törődjön veletek? 

Kagomét hazaérve egy üzenet várta, a családja többi tagja a gyógyfürdőbe mentek, és őt bizony nem vitték magukkal... persze meg lehet érteni, hiszen sosem tudták, pontosan Kagome mikor ér vissza, de azért mégis... Kagomének rosszul eshetett a dolog. A következő útja a telefonhoz vezetett, de a barátnőit sem találta, együtt mentek el valahova és bizony nem tanulni... ismét csak nélküle...
Az iskola zárva, hisz vasárnap van. Nincs mellette senki... még Inuyasha sem, aki rendes esetben meg szokta látogatni. Mit lehet ilyenkor tenni? Kagome megpróbálja egyedül megtölteni az életét: feltalálni magát.
  Vesz egy forró fürdőt, aztán úgy dönt alszik egyet, de aztán mivel nappal van a zajok és a fény sem hagyják pihenni... vagy talán csak megszokásból bújt be aludni, hiszen haza szinte csak aludni jár. Gyorsan felöltözik hát, lemegy a konyhába és készít magának ebédet. Gratulál magának a finom ételhez, de azért megjegyzi, hiányzik az édesanyja fősztje. No igen, a gondoskodás. Néha olyan magától értetődőnek vesszük, hogy étel van az asztalon, mert anya főzött. (Halljátok, ne felejtsétek el megdícsérni és megköszönni az ételt, amit kaptok!!)

Aztán így energiával feltöltve, Kagome úgy dönt, hogy írány tanulni, különben is hamarosan vizsgázik. Leül, de szinte rögtön elkalandoznak a gondolatai: vajon mi lehet Inuyashával? De rögtön fegyelmezi is magát, nem ér rá ezzel foglalkozni, tanulnia kell. Csak hát... így egyedül... minden olyan csendes, és annyira magányosnak érzi magát.
Észre sem veszi és megint elalszik a könyv felett. Arra ébred, hogy valami nehéz. A takarója az, Inuyasha időközben mégis benézett és ráterítette: meg ne fázzon.
Kagome, hogy mégsem felejtették el, talán túlságosan is elérzékenyül és elsírja magát. megszabadult a magánytól, ráadásul a gondoskodást is megkapta (a takaró). Elmondja hát, Inuyashának, hogy mit érez, s alig pár perc múlva a család is berobban. Na... igen ez a másik véglet: mikor az embernek magányra lenne szüksége és pont rosszkor mindenki ott van.

Kagome Inuyashával folytatott beszélgetését követően tudatosítja magában, hogy egyszer mindenképpen döntenie kell a két világ között. Mi köti a jelenhez Kagomét?
- a család és a barátok... no igen ebből talán a család a legerősebb... a barátai már nem hívják el őt magukkal. Az igazi barátai a középkorban vannak. Szereti persze Yukát, Erit s Ayumit, de túl sokat van köztük távol. Ezt bizonyítja az a tény, hogy míg mindenkinek mobilja van a barátnői közül, neki nincsen. (Szokás olyan ügye, barátok között, hogy ha neki is van valamije, akkor jó lenne ha nekem is lenne ahhoz hasonló.) Ha Kagome folyton a barátnői mellett lett volna, bizonyára lenne mobilja is és oka is, hogy hivogassa őket. De nincs, s Kagome megjegyzi, a középkorban szükség sincs rá és használhatatlan. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Kagome már erősebben kötődik a középkorhoz, mint a modern világhoz.

De hogy Kagome végül hogyan választ... az nem sokára kiderül.